amúr

Hol keressük:
Az amur kínából származik, elsõsorban az elszaporodott vízinövényzet irtására történt a célirányos telepítése magyarország vizeibe 1970-es években. Azóta megtalálta életfeltételeit és rendkívül jól érzi magát, amit a kifogott példányok mennyisége és mérete is mutat. mivel zömmel növényi táplálékot fogyaszt a növényzet sûrûjében kell hogy keressük. Folyóvizekben az aljzatra tapadt élõbevonatot legeli, a lassú folyású részeken, öblökben, kõgátak mögött. Állóvizeken a nád fiatal hajtásait, és a hínárt, algákat, moszatot eszi, így itt kell keresni. Látott hallá csak akkor válik amikor a nádasban a vízre hajló nád levelét eszi, ilyenkor azt látjuk, hogy a nád szára megdõl, majd a vírebukik, és eltûnik. Ez elsö jele, hogy amurok vannak a horgászhelyen. Az évszaknak megfelelõen, hidegebb vízben a mélyebb, felmelegedõ és meleg vízben a sekélyebb részeket keresi fel. Gyakran elõfordul, hogy meleg nyári napokon, nagyobb vizeken egészen a felszín közelében sütkérezik caspatostól.

Kapási idõk: Szinte egész évben fogható, télen azonban kevés tápanyagot vesz magához. A nap bármely szakában fogható, ez horgászmódszertõl függ, nyári melegben a víz minden rétegében elõfordulhat, de fõleg a nádasokban úszkál. Éjjel kihúzódik gyakran a part közelében, ilyenkor kevéssé óvatos, könnyebb lépre csalni. A rekordlistákat böngészve kitûnik, hogy a legtöbb példányt a nyári hónapokban és nappal ejtik el. Fõleg a Ráckevei Dunán egy idõben elõszeretettel horgásztak éjszaka amurra, a vízpartot sárga fénnyel világították meg, mivel ez hat a legkevésbé riasztólag az amurra, ki lehet próbálni eredményes lehet, ott ahol engedélyezik az éjszakai horgászatot.

Horgászmódszerek: A pontyozásnál említett horgászmódszerek megfelelnek itt is, annyi változtatással, hogy úszós horgászatban az osztott súlyú szerelék a legmegfelelõbb, mivel az óvatos hal így érez a legkisebb ellenállást a csali felvételénél. A fenekezõ horgászatnál inkább a csúszóolmos módszert részesítsük elõnyben, és a horogelõkére fûzzünk fel egy hungarocell vagy parafadugó darabot, ami a fenék feletti lebegtetést hivatott szolgálni. Van egy átmenet a fenekezés és az úszós horgászmódszer között, amikor a csali a vízvelszínen van de az ólom a vízfenéken van. Fõleg ezt a módszert nem túl méy tavakon alkalmazhatjuk sikerrel akkor, mikor az amurok a felszín közelében tartózkodva csipegetik a vízfelszínen úszó növényeket. A szerelékhez szükséges egy 40-80 g-os ólom és egy parafadugó, ami a vízfelszínen tartja a horgot amire nádlevelet, vagy egyéb vízinövényt tûzünk. A következõ ábrán bemutatom.

Felszerelés: A horgászbot legyen hosszú 3,5 m körüli a dobósúlya 80-150 g, mindenképpen parabolaakciójú botot válasszunk, mivel az amurok kemény harcosok, a fárasztáskor hosszú hitrelen kirohanásokkal védekeznek. Az orsót úgy válasszuk meg, hogy legalább 50-es zsinórkapacitású legyen, tehát 0,50 mm átmérõjû zsinórból férjen fel rá 100 m. A zsinór nyílt tiszta akadálymentes terepen lehet 30-as, ennél vékonyabbat ne nagyon használjunk fõleg olyan helyeken ahol kapitális amurok is vannak. Akadós vízinövényzettel sûrûn benõtt helyeken akár 40-es zsinórt is használhatunk, vagy a most virágzását élõ fonottzsinórok közül 0,25 mm-eset. A horognak vastag húsúnak és bõ öblûnek kell lennie, hogy a halat biztosan tartsa. Méretét tekintve a 2-es mérettõl egészen a 3/0-ás méretig variálhatjuk.

Csalik: Mivel az amur növéyevõ, növényi eredetû csalikkal horgásszunk rá. A kuorica különbözõ fajtái a legelterjedtebb csalik, a Ráckevei Dunán egy idõben a száraz átfút kukoricát használták, mert ezt kevésbé tudja leverni a keszegnépség. eredményesek a küönbüzõ tésztagyurmák, amelyekbe növényi anyagokat is kevernek (lucernaliszt, pépesített zöldborsómassza). A bojlit is lehet alkalmazni, fõleg tavasszal, amikor magas tápértékû élelemre van szüksége a halaknak. A fõtt sárgarépától a dinnyeszeletig mindennel lehet próbálkozni ami csak felhíja az amur figyelmét. A legfontosabb táplálékát, a friss nádhajtásokat is felkínálhatjuk neki, nagyon sok fogás igazolja a csali eredményességét.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás: Az amur kemény, harcos hal, az utolsókig képes küzdeni. Fárasztásának elsõ fázisában egyenletes húzásokkal válaszol, ha ilyenkor meg tudjuk állítani könnyen nyerhetünk a küzdelemben, mert gyakran elõfordul, hogy a hal horogra akadás után kezesbárányként hagyja magát vontatni, persze egy két trükköt megpróbál, azonban ha ilyenkor nem sikerül megszákolni, akkor eszeveszerett vágtába kezd, ilyenkor szokott a zsinór szakadni, rosszabb esetben a bot törni. Ilyenkor már kétesélyessé válik a küzdelem, csak akkor tudjuk megtartani a halat, ha elegendõ mennyiségû zsinór van az orsón, ekkor képes egy -egy nagyobb példány 50-60 méter zsinórt is lehúzni egyetlen kirohanással. Éjszakai horgászatnál a megvilágítás is fontos lehet, ugyanis egyes esetekben tapasztalható volt, hogy a hal a felszínre húzáskor szinte megvadult, ha a horgászok vakítóan fehér fényt használtak a horgászhely megvilágítására, ezért ha tehetjük szórt fényben és lehetõleg kicsit sárgább tónusú megvilágítás mellet horgásszunk. Ha elérkezett a szákolás pillanata sohasem kapkodjunk, mindig várjuk meg azt a pillanatot amikor a halat tökéletesen tudjuk irányítani, és ekkor húzzuk a szák felé, majd egy határozott emeléssel billentsük bele a szákba. Elõfordul, hogy a szák láttán megugrik, elõtte célszerû a féket jól beállítani, mert könnyen durranós szakadás lehet a fárasztás vége. Az amur élvetartása szákban, illetve felkantározva történik, érdemesebb hosszú kötélen a mélyebb vízrétegekbe engedni, tovább élve marad.

angolna

Hol keressük:
Az angolna hazánkba mivel telepítéssel került, ezért csak olyan vizekben fordul elõ ahová betelepítették, illetve ahová vándorlása során eljut. Fenéklakó hal ezért a fenék közelében kell hogy keressük. Szívesen bújik az iszapba, ahová szinte teljesen be tudja ásni magá, úgy hogy csak a feje látszik. Szeret megbújni vízbedõlt fák, bokrok, elsüllyedt hajóroncsok mellett. Nagyobb tavakban mint például a Balatonon, a partbiztosító kövezések réseiben is elõszerettel tanyázik. Nagyobb vizeinkben mint a Balaton, Velencei-tó, Fertõ-tó (rendkívül erõs állomány él itt), megyénkben az Alcsiszigeti Holt-Tisza, Cibaki holtág, Szajoli Holtág kecsegtet jó angolnazsákmánnyal.

Kapási idõk: Az angolna éjszakai ragadozó, de ez nem azt jelenti, hogy nappal nem vesz magához táplálékot, sõt a legtöbb kapitális angolnát éppenhogy nappal sikerül horogra csalni. Éjszaka holdvilágnál feljönnek egészen a felszín közelébe és ott ragadozzák az apró küszöket, ilyenkor hallani cuppogós rablásokat, a harcsáéval nem lehet összetéveszteni, mert a harcsának a rablása mélyebb hangú csobbanás. Az idõjárás is befolyásolja az angolna kapókedvét, amikor hétágra süt a nap, szinte alig lehet horogra csalni, szeles esõs idõben viszont fokozottan aktív, ilyenkor könnyû megfogni. A mélyebb tavakon eredményesek lehet a hajnali órák.

Horgászmódszerek: A hal horgászatára legtöbb esetben csak a fenekezõ horgászmódszer jöhet szóba, tulajdonképpen ugyanaz a módszer amit a harcsázásnál említettem. A Balatoni mólókon ismeretes még egy módszer ami igen eredményes a kövek közé rejtõzött angolnák megfogására. Ez úgy néz ki, hogy egy rövid T fogantyús acélrúd aminek a végére fel van erõsítve acálszál, vagy kevlár elõke (az elõke hossza max. 2m, azért kel hogy a kövek el ne darálják a zsineget), az elõke végén egy egyágú horog. Ezt a szereléket belógatják a kövezés réseibe, ahol az angolnák meglapulnak, és emelik süllyesztik a csalit, amíg a hal oda nem kap, majd egy gyors határozott mozdulattal kiemelik a partra.

Felszerelés: Az angolnázáshoz masszív megbízható felszerelés kell, mivel a halat nem lehet fárasztani, mert farkával megkapaszkodik a legkisebb akadályba is és letépi magát a horogról. Egyenletes határozott, és erõs húzással kell partra kényszríteni, amely akció igényli az erõs megbízható felszerelést. A bot tekintetében követelmény, hogy spiccakciós legyen, hossza 3 m, dobósúlya 80-150 g. Az orsóra férjen fel 0,50-es zsinórból 100 m (50-es orsó), a zsinór 0,35 mm-es legyen. Elõfordul, hogy az angolna a pontyozás, vagy harcsázás mellékhalaként jelentkezik. Így tulajdonképpen megfelelnek azok a szerelékek is.

Csalik: A csalik tekintetében csak állati eredetûek jöhetnek szóba, az angolna apróállatevõ, illetve ragadozó. A leguniverzálisabb csali a hal, illetve a giliszta. A kishalat élve (3-5 cm), illetve szeletbe is felrakhatjuk a horogra, a gilisztát mindig csokorba tûzzük, ugyanis elõfordul, hogy a kishalak lecsipegetik. Egyéb állati eredetû csalival is érdemes próbálkozni: marhamáj, lép, tüdõdarabka stb.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás: A fársztás anyiból áll csupán, hogy egyenletes húzással pumpálva, távol tartsuk a halat a fenéken lévõ akadályoktól amiben megkapaszkodhat, ha ügyesen csináljuk az angolna valósággal kipattan a vízbõl. Szákolni nem érdemes, mert egyrészt az erõse nyálkás bõrû hal teljesen összepiszkítja a hálót, másrészt könnyedén kibújik belõle. Egyszerûbb a zsinór megfogva partra csúsztatni. Néhol az esernyõtrükköt alkalmazzák, ami abból áll, hogy az angolnát egy kinyitott és a vízre tett esernyõbe húzzák bele ahonnan nem nagyon tud kijönni, mert az esernyõ csúszik és a hal nem tud sehol megkapaszkodni. Amint kiemeltük a halat a vízbõl ragadjuk meg újságpapírral, vagy kesztyûvel jó erõsen a feje mögött és a horgot szabadítsuk ki, amennyiben mélyen nyelte el a horgot ne próbálkozzunk a kiszabadításával, a hal tisztításakor úgy is visszakapjuk a horgot, hanem vágjuk el a zsinórt (gyakran elõfordul, hogy nagyon elnyeli a horgot). A halat élvetartani nem éppen egyszerú, minden kis résen ki tud bújni, rendkívül szemfüles, a legjobb módszer nejlonzacskóba belerakni, és a zacskó zsáját jó erõsen elkötni. Legjobb azonnal az angolnát megölni, amely úgy történik, hogy a farokrészét erõsen odacsapjuk valamilyen kemény tárgyhoz, itt vannak a hal fõbb idegrendszeri szervei, a halat nyúzzuk meg, mégpedig úgy, hogy a fejénél fogva felkötjük, a nyakánál körbemetsszük, és a bõrét kombináltfogóval kétoldalt megfogva egy lendülettel, mint egy zoknit lehúzzuk. Utána távolítsuk el a belsõ szerveit.

balin

Hol keressük:
A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erõmûvek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerû méltósággal a felszín közelében portyázik, ilyenkor lehet látni amint a hátúszó elsõ kemény sugara egy V-alakú csíkot húz a vízfelszínen. Állóvizen is elsõsorban a nyílt vizen tartózkodik, de a kishalakat követi egészen a nádas széléig, állóvizen sokkal óvatosabb ezért nehéz horogra csalni. Az évszakok is befolyásolják mozgásterét, míg nyáron a felszín közelében tartózkodik (gyakran hangos rablásaival adja a horgászok tudtára, hogy elérkezett az idõ, hogy elõvegyék a balinozó szereléket), ahogy hûl az idõ a kishalak egyre mélyebb részekre vonulnak, a balin természetesen követi a halrajokat, télen egészen a fenék közelében tartózkodik.

Kapási idõk: A balin szeszélyes hal, gyakran akkor jelenik meg amikor a horgász nem is számít rá. Nappali ragadozó, az éjszakát pihenéssel tölti. Horgászatára a legalkalmasabbak a hajnali és a késõ esti idõszakok, sokszor elõfordul, fõleg frontbetörés elõtt, mikor a fülledt meleget hidegebb léghullámok váltják fel, különösen aktív. Az erõs szél sem veszi el kapókedvét. Fõleg nyári délutánokon heves zápor után eredményesen horgászhatunk rá. Gyakran a déli órák is eredményt hozhatnak. A balin kimondottan olyan hal amelyik mutatja magát, hangos rablását szinte nem lehet nem észrevenni, annyira jellegzetes, hogy más halfajjal össze nem téveszthetõ, gyakran ha az elsõ rablási kísérlete nem sikerül, utánnaveti magát többször is áldozatának. Mivel fogai nincsenek ezért a kishalat egyetlen szippantással nyeli el.

Horgászmódszerek: A balinra töbféleképpen horgászhatunk, talán a legklasszikusabb a balinólmos mûlegyes módszer, amely a zsinnórvégére rögzített "balinólomból" (szivarólomhoz rögzített háromágú horog, az ólmot festik, vagy esetenként rovátkolják, a horog szárára színes pamutbojtot kötnek) és a fõzsinóron lévõ oldalelõkékre kötött különféle mûlegyekbõl áll. Az ólom maga a kihajításhoz szolgáltatja a megfelelõ dobótömeget, egyben utánozza a menekülõ kishalat, a rovátkákat is készíthetünk éles késsel az ólomra (kezünkre vigyázzunk !), ezek a rovátkák bedobáskor levegõt fognak és a vízben való vontatáskor ezüstösen csillog az ólom, és még rezonanciát is kelt. A mûlegyeket egymástól olyan távolságba érdemes a fõzsinórra rögzíteni, hogy bevontatáskor az egyik légy a felszín alatt közvetlen, a másik a víz színén táncoljon. Pergetve is kitûnõen horgászható a balin fõleg spinnerekkel, mindig hosszú levelû forgókanalas villantót válasszunk erre a célra (Mepps Aglia Long 3), támolygó villantók közül csak a kisméretû hosszúkás kanalak jöhetnek szóba (Abu Toby), a villantót mindig a rablás irányába hajítsuk, és ahogy vízre ért, azonnal kezdjük el vontatni, a balin ugyanis nem eszi meg a csukánál már sokszor bevált hulló falevél taktikát. Van még egy módszer amelyet régebben alkalmaztak a távolabb rabló balinok horogra kerítésére, ez az ún. vízisárkány. Ez a szerkezet a víz sodrását kihasználva a folyással szemben vontatva a folyóvíz közepe felé igyekszik. Három fõ részbõl áll: pingponglabda, amely az egészet a felszínen tartja, erre ragasztva egy felsõ lap, amely a vízzzel vízszintes helyzetben van (ez segíiti a vízen való stabilabb fekvést), majd erre merõlegesen felragasztva egy ún. terelõlapát amely fixen áll, és ez tartja irányban a vízisárkányt.A terelõlap aljára fel kell erõsíteni egy ólmot, a tömege akkora legyen, hogy a szerkezet még fenn maradjon a vízfelszínen, és ugyanakkor tõkesúlyként is mûködjön, tehát a vízisárkány stabilitását növeli az ólom. A felsõ lapra furatokat készítsünk, és ebbe fûzzük be a zsinórt y-alakba, úgy hogy a vízfolyás irányára mindig merõlegesen álljon, csak így fog befelé igyekezni a sárkányunk. Az eszköz hátoljára is kerül egy furat ide akasszuk a horgot, amelyre kishalat tûzünk. A vízbeengedés után egy kicsit a sodrással leúsztatjuk, majd a zsinórt megfeszítve a folyással szembe elkezdjük vontatni, ha jól mûködik akkor a víz közepe felé fog igyekezni szerelékünk.Ugyanezt megtehetjük vízigolyóval is csak ott nem tudjuk irányítani úgy a szerelékünket.

Felszerelés: A balinólmos-legyes horgászathoz a legmegfelelõbb bot egy 3-3,30 m hosszú 40-80 g dobótömegû spiccakciós horgászbot, az orsó legyen minnél megbízhatóbb, simább futású, a dobkiképzése kúpos kivitelû legyen, hogy a zsinór könnyen futhasson le, ezáltal növelve a dobótávolságot. A pergetéshez használhatunk kissé kisebb dobótömegû 30-60 g-os botot. A zsinór mérete 0,30 mm átmérõjû, érdemes 5-10 m egy számmal vastagabb (0,35-ös) ún. ostort készíteni, amely azt hivatott szolgálni, ha a horgon védekezõ hal megugrik ne szakadjon el a zsinór. A horgot itt is fenjük tûélesre, de legjobb ha kémiailad élezezett horgot vásárolunk.

Csalik: Élõcsalik közül elsõsorban a kishal jöhet szóba, küsz jász, bodorda 5 cm körüli példányaival csalizzunk, inkább a hosszúkás kishalakat nyeli a legjobban a ragadozó. Különféle rovarokkal is próbálkozhatunk, fõleg akkor ha a balinok olyan közel rabolnak a parthoz, hogy szinte lefröcskölik a horgászt, szöcske, fekete tücsök, cserebogárrajzáskor a cseerbogár, lepke stb. Mûcsalik közül is a keskenyebbeket részesítsük elõnyben, az elõzõekben leírt ABU Toby és a Mepps Aglia Long 3-as a két favorit a villantók között. Rapalákkal is horgásznatunk balinra, elsõsorban a mindössze 3 cm-es MFR jelzésû (Mini Fat Rap) példányaival S színösszetételben. Balinólmos legyeknél csak egy szempontot kell figyelembe venni:a mûlégyben sok legyen benne a fehér szín, a horog méretét tekintve 1-2/0 -ig terjedhet, a mûlégy kötése elõtt a horogszárat érdemes lelakkozni színtelen lakkal, ami a rozsdásodás ellen védi a horgot.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás: A balin kapása villantóra általában heves, egyetlen szippantással nyeli el a mûcsalit, a mûlegyes horgászok gyakran a fogaskerekekként mûködõ garatfogak közül kell, hogy kipiszkálják a horgot. Az élõ kishalal való horgászat esetén a kishalat gyakran csak körbeússza majd elúszni látszik és a következõ fordulónál rárabol. A kapás után gyor kirohanásokkal igyekszik megszabadulni a horogtól, sokszor a felszín közelében csapkod, kiugrik a vízbõl. Mivel igen gyorsan úszik, nagyon hamar elkészül erejével, a szákolással ne nagyon igyekezzünk mert a hal még az utolsó pillanatokra is tartogathat meglepetéseket, hirtelen kirohanásokat. Szákolni a már teljesen kifáradt balint lehet. Élvetartása folyóvízen a legészszerûbb, nagyméretû szákban, illetve hosszú pórázra fûzve és a mélybe engedve. Állóvízen már bonyolultabb a dolog, mert állandó friss vízre van szüksége a balinnak, elõfordul gyakran, hogy elpusztul.

compo

Hol keressük:
A compó lassú folyású folyó és állóvizeink lakója. Elsõsorban iszapos, növénnyel sûrûn benõtt vízterületeken keressük. Oxigénigénye csekély, ezért vígan megél a gyorsan felmelegedõ kisebb tavakban is. Néha teljesen beássa magát a vízinövényzet sûrûjébe, ott találja meg táplálékának nagy részét, vízirovarokat friss növényi hajtásokat, mégis legnagyobb kedvence a vörösszúnyoglárva, amit az iszapból csipeget. Mocsarakban, lápokban is megtalálható, régebben a magyar halászok kenyérhala volt. Színe rendkívül jól alkalmazkodik környezetéhez.

Kapási idõk: Fõleg a melegebb hónapokban horgászhatunk rá eredményesen, tavasszal mikor a jég levonul még pihenéssel tölt néhány hetet, mikor a víz kezd egy kicsit felmelegedni csak akkor indul táplálékkeresésre, ilyenkor kapása rendkívül finom óvatos. Horgászati szempontból a legsikeresebbek azonban a nyári hónapok, õsszel is táplálkozik de inkább csak a mélyebb részeken tartózkodik. A telet a vizek legmélyebb pontjain tölti az iszap közelében. A napszak is fontos horgászati szempontból, a legjobb eredményt hozhatják a kora reggeli, hajnali, illetve a késõ esti órák. Délben csak borongós idõ esestén jelentkezhet. A csepergõ esõ fokozza kapókedvét, sõt zivatar elvonultával, mikor a víz feldúsul oxigénnel, határozottabban kap.

Horgászmódszerek: Horgászni erre a halfajra tudatosan csak néhányan horgásznak és csak olyan vizeken ahol szép számban él. Különös éélményt nyújt finm szerelékkel kihozni a vizinövényzet buja áthatolhatatlan szövedékébõl ezt az igen harcos halat. Mivel növényzet közt horgászunk, és a fenék közelében kell hogy keressük a compót ezért az úszós mószerek közül a feltolós, és a felfektetõs módszer jöhet szóba, a csalinak a vízfenéken kell lennie. Fenekezésnél a csúszóólmos, illetve a csúszóra szerelt etetõkosaras módszer jöhet szóba, mindig finom szereléket használjunk.

Felszerelés: A horgászbot úszózásnál legyen spiccakciós, hossza 3,8-4,2 m, dobósúlya 15-30 g, elõfordol, hogy esõben horgászunk, ekkor elengedhetetlen a match-bot, ennél a botnál ugyanis a gyûrûk aprók és szorosan egymás mellett helyezkednek el, ezért a nedves botra nem tapad a zsinór és megkönnyíti a dobást. Az orsó legyen legalább 35-ös kapacitású, megbízható fékrendszerrel rendelkezzen, mert a compók bizony kemény harcosok. A zsinórt csak az ésszerûség határáig finomíthatjuk, hiszen szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy akadályokban bõvelkedõ vízterületen horgászunk, megfelelõ erre a célra a lágy csomótûrõ zsinór, méretét tekintve 0,12-,20 mm-ig, de ahol kapitális példányok is vannak, ott bátran használhatunk 0,25 mm-est is. Az úszó ceruzaformájú, vagy körtealakú legyen, mindenképpen hosszú antennájút válasszunk, mivel ezeken a fajtákon lehet a legjobban észrevenni az óvatos kapást. A horog 8-14-es méretû bõ öblû legyen, mindig fenjük tûélesre. A fenekezõ módszernél bevált a rezgõspicces módszer, amely egy speciális botvégre csavarozható érzékeny spicctagról kapta a nevét. A botot kissé ferdén kell elhelyezni, a kapást a botvég finom rezgése jelzi. Etetõkosaras horgászatnál alkalmazhatunk csontikosarat, illetve fémrácsos ún. Feeder-kosarat, amelyet finom õrlésû etetõanyaggal töltünk meg. A zsinór itt lehet egy kicsit vastagabb mint az úszós horgászatnál, 0,25-ös.

Csalik: A compóra alkalmazhatjuk a növényi és állati eredetû csalik széles skáláját, a kukoricától a kenyérgyurmáig mindent használhatunk, egy fontos szabály van viszont, hogy a csali idegen szagoktól mentes legyen (pl. dohányosok etetõanyag gyúrás illetve csalizás elõtt gondosan mossanak kezet), a hal ugyanis rendkívül jó íz és szagérzékeléssel rendelkezik. Ha a gyurmáinkat különféle aromákkal ízesítjük, vigyázzunk az adagolás mennyiségére, a túl sok ízfokozó anyag riasztólag hat a halra. Elsõsorba az édes aromákat kedveli, fõleg a mézzel érhetünk el nagy sikereket. Állati eredtû csalik közül elsõ helyen áll a természetes tápláléka a vörös szúnyoglárva, amelyet vékony húsú horogra feltûzhetünk, de már a kereskedésekben kapható egy olyan ragasztó amely a vízben nem oldódó és megfelelõen rögzíti a lárvát a horoghoz. Az apró trágyagiliszta, csonti, vékonyabb pióca is eredményt hozhat, érdemes próbálkozni, hiszen nem tudhatjuk, hogy éppen mire éhezik meg a halunk, és az sem mellékes dolog ha esetleg ponty kap a horgunkra. Etetõanyag feltétlenül fontos a compó horgászatánál. Elsõsorban itt is az édesebb illatúakat részesítsük elõnyben, érdemes a kajába keverni szemes takarmányt (fõtt búza, kukorica, zúzott csillagfürt), illetve apróra vágott gilisztát, szúnyoglárvát. Egyes helyeken fõleg versenyhorgászok, gyeptéglát gondosan megtisztítanak, majd rászórják az élõ caslikat, és mindenestõl behajítják a horgászhelyre, a vízbeéréskor a férgek kimásznak a gyeptéglából és odacsalják a halakat.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás: A compó kapása egészen finom, gyakran csak azt látjuk, hogy az úszó liftezik fel le mm-ket, vagy pedig furcsán remegve mozog, ilyenkor a hal óvatosan ízlelgeti a csali. A bevágás után elementáris erõve igyekszik a sûrû növényzetbe, ha vissza tudjuk tartani az már fél siker, a szákolásnál mindig fej felõl merrítsünk és várjuk meg amíg a hal teljesen elkészül erejével. A kézzel való megragadása nem mindig tanácsos mert ez a síkos bõrû hal kicsúszhat kezünk közül, ezért puha ruhával érdemes megfogni. Élvetartása szákban történik, jól viseli a rabságot. A hal tisztításakor elsõ benyomás az, hogy igen nehéz megszabadítani gazdáját a pikkelytõl, ezen csak úgy segíthetünk, hogy a megölt halat néhány pillanatra lobogó forró vízbe mártjuk, a pikkely így könnyen lejön.

csuka

Hol keressük:
A csuka valamennyi édesvízünkben megtalálható, kivételt képez talán a hegyvidéki patakok hûvös vize, itt ugyanis nem találja meg életfeltételeit. Élõhelyén mindig szüksége van valamilyen fedezékre, búvóhelyre, innen támad lesbõl egyetlen gyors ugrással áldozatára. Folyóvizeken kedveli a növénnyel sûrûn benõtt partmenti részeket, ahol nincs ott szívesen báll a meder egyenetlenségeibe, vagy a partbiztosító kõrézsû mellé. Állóvizeken a vizet övezõ nádfal illetve a hínáros részek nyújtanak megfelelõ fedezéket a csukának, ahol a vízben él vízitök, vagy tündérrózsa, ammak a levelei alatt is szívesen tanyázik, továbbá, vízbe dõlt tartásokon is megtalálja a búvóhelyét. Mindig lesbõl támad, s mindig beáll a rejtekhelyére, kivételt képez az mikor a víz hõmérséklete csökken és a táplálékállatok a mélyebb vizekre húzódnak, ilyenkor a csuka korgó gyomorral követi õket, ilyenkor nincs megszokott leshelye, vándorol. Télen is táplálkozik, így a lék alól is kitûnõen horgászható.

Fontos szabály: Folyóvíz jegén ne horgásszunk, állóvízi jégpáncélra is csak akkor merészkedjünk, ha a jég vastagsága eléri a 10 cm-t és a teteje nem olvadt, és egyenletes. Nem érdemes rámenni a nádfal közeli, illetve olyan területre ahol sok buborék van a jégbe fagyva. Amennyiben a jég nem mozog (a hangjáról lehet hallani, a Balatonon úgy mondják: rian) akkor a legbiztonságosabb.

Horgászati szempontból mindig olyan területre vessük be horgainkat, ahol csukarablást látunk, érdemes mérlegelni, hogy a szereléket veszítjük el vagy nem lesz egy kapásunk sem, ezért egy tanács: bátran dobjunk a vízinövényzet közvetlen közelébe mert ott van a legnagyobb esély a kapásra.

Kapási idõk: A csuka legfontosabb érzékszerveinek egyike a szeme, így ebbõl kitûnik hogy nappali ragadozó. Elõfordul ugyan olya eset is mikor a sötétedés után, a harcsának szánt csalira rabol, de ez elenyészõ. érdemes naplót vezetni a vérbeli csukahorgászoknak, hogy a hal a nap melyik órájában kapott a horogra. Sokéves tapasztalat szerint elmondható, hogy a hidegebb hónapokban a csukakapások a nap déli óráira tehetõ, ha jégen horgászunk nem is érdemes de. 10 óránál elõbb kimenni és du. 14 óránál tovább maradni. A nyári hónapokban viszont egészen más a helyzet, itt ugyanis a kifogott csukák zömmel a hajnali, reggeli és a késõ délutáni órákban kerülnek horogra. De nem lehet pontos idõpontot meghatározni, mivel nem lehet tudni, hogy épp a közelben lapuló csuka mikor éhezik meg.û Az idõjárás is befolyásolja a csuka kapókedvét, borús esõs idõben egész nap kapásra bírható, sõt ilyenkor kedvezõ egy kis szél is. Az erõs szelet és a záporesõ a csuka takarásban vészeli át. Napsütéses idõben, fõleg nyáron csak a kora reggeli és a késõ esti órákban táplálkozik. A vízállás változásaira is reagál, áradás elõtt pezsdüléskor fokozódik a kapókedve, az ár levonulása után visszahúzódik mélyebb vizekbe, ilyenkor csak pergetve lehet megfogni. Az áradás közben a partszélen tartózkodik a kishalakat követi.

Horgászmódszerek: Csukára úszós, pergetõs, könnyített fenekezõs, illetve ma már eléggé elterjedt módszerrel: mártogatva is horgászhatunk. Mivel Magyarországon nem tilos az élõhallal való horgászat ezért az úszós módszer a legnépszerûbb, sõt egyes vizeken ahol nagymértékben felszaporodott a növényzet ott csak ez a módszer a legcélravezetõbb. Az úszós horgászmódszert is alkalmazhatjuk többféleképpen, ahol sûrû a vízinövényzet ott a lefenekezett (a.) szereléket használjuk. Az úszót a zsinóron olyan távolságban kell beállítani az ólontól, hogy bedobáskor a súly a fenékre süllyedjen, ezáltal a szerelékünket egy helyben tartja, így a kishal nem tud begyalogolni a vízinövényzetbe. Fontos szempont a vízméllység ismerete, mivel az úszónak két feladata van: a kapás jelzése, a kishal felemelése a fenék közelébõl, ezt csak úgy érhetjük el, ha a horgászat megkezdése elõtt jól beállítjuk az eresztéket. A másikfajat úszózás a szabadon úsztatott (b.) szerelék, ahol a csalihal szabadon úszhat, az ólmot közvetlenül a drótelõke elé tesszük. Akadálymentes vízterületen alkalmazzuk. Ott ahol a csukák a parttól távol rabolnak használhatunk "vitorlás" úszót (c.), azaz az úszó szárára egy téglalap alakú mûanyag lapot kell felerõsíteni. Ez a praktika csak szélben hatásos, méghozzá hátszélben, ugyanis a szél sodorja megfelelõ helyre a szereléket. Észak-Európában a "lufis"csukázást is használják, ott egy felfújt léggöbbel sodortatják a csalit, amikor kapás van a léggömböt légpuskával lelövik, így a zsinór futhat szabadon. Csukázásnál az úszó legyen egy kicsit nagyobb terhelhetõségû, kissé testesebb, hogy a csalihal mozgását ellensúlyozza, használjunk drótelõkét (egyes horgászok elõszeretettel alkalmazzák azt a módszert, hogy több /3-4 szál/ kb. 0.20 mm-es zsinórt összefognak és arra kötik fel a horgot, így a vékony zsinór odasimul a fogak mellé és nem mozog a csuka szájában, bár nem mindig célravezetõ módszer, fõleg nagyobb csukák esetén). Újabban megjelentek az ûrtechnikában használatos kevlar szálból készült elõkék, rendkívül nagy teherbíróképességgel bírnak, mivel több elemi szálból fonják össze. Mellettük szól még az az érv, hogy hajlékonyak, lágyak és így kevésbé akadályozzák a horogra tûzött kishalat a mozgásban. A csukára való pergetés talán az egyik legsportosabb horgászmódszer, mert a halat meg kell keresni, Nyugat-Európában megelõz mindenféle horgászmódszert, és melesleg eredményes is (Németországban tilos élõhallal horgászni). A csukának rendkívül kifinomultak az érzékszervei, a mozgásérzékelõ szervei rendkívül fejlettek, ezért érzékeli a vízben olyan jól a legminimálisabb rezgést is. A pergetés technikája a következõ: a villantót bedobás után szinte rásiklatjuk a vízre, a kemény vízbecsapódást mindenképpen kerüljük el, majd hagyjuk egy kicsit hulló falevél módjára merülni, a bevontatás csak kb. a fenék felett fél méterrel kezdjük meg, és nem egyenletes tempóban, hanem néha meg meg állva hol gyorsan, hol lassan vontatva. A bot hegyének emeléséve, süllyesztésével is életet tudunk lehelni a "vasba". A twisterezés is eredményt hozhat, itt feltétlenül engedjük le a mûcsalit a fenékre, és onnan a fenéken táncoltatva kell vezetni. A woblerek napjainkban eléggé elterjedtek, így ezekkel a mûcsalikkal is eredményesen horgászhatunk csukára. Itt is törekedni kell a nem egyenletes vezetésre, mivel a mûhalunk csak egy darab fa, a horgásznak kell életre keltenie. Csukázhatunk még fenekezõ módszerrel is, az ólom és a horogelõke közé érdemes beiktatni egy parafadugót, vagy styropor hab darabkát, ez egy kicsit megemeli a fenékrõl a csalihalat, így azt hamarabb észreveszi a ragadozó, fõleg élettelen hallal való horgászat során fontos.

A felszerelés: Két szempotot kell figyelembe venni a felszerelés kiválsztásakor, mennyire akadályos a vízterület ahol horgászunk, illetve, hogy milyen évszakban horgászunk. Úszós csukázásnál a bot legyen közép parabola akciójú, semmi esetre sem spiccakciós, mivel az elsõ dobásnál könnyen lerepülhet a csalihal a horogról, hossza 3-3,6 m, dobósúlya 70-100 g, nehéz akadós terepen akár, 80-150 g dobósúlyút is választhatunk. Az orsó legalább 50-es kapacitású legyen, a zsinór 0,30-,050 mm. A horgot mindig élezzük meg kellõen, hiszen ez a biztos akadás egyik feltétele, afelõl, hogy egyágú, vagy háromágú horgot használjunk, megoszlanak a vélemények. A háromágúnál biztosabb az akadás, de annak a valószínûsége is nagyobb, hogy kiemeléskor a hálóba akad a horog szabadon maradt ágai közül egy, és a legkritikusabb pillanatban rázza le a hal magát a horogról (micsoda bosszúság, velem már történt meg ilyen). A pergetõbot viszont legyen spiccakciós, hossza 2,40-3,00 m, dobósúlya a tereptõl függõen 20-40 g, 50-100 g legyen, az orsó legalább háromcsapágyas, kúpoa dobkiképzésû legyen, jó ha a zsinórvezetõ görgõ is csapágyazott, így kevéssé csavarodik a zsinór, a zsinórvastagság ,020-0,35 mm lehet, csak jóminõségû zsinórt használjunk, erre a célra a legmegfelelõbb a lágy, sima felületû, kopásálló zsinór. Pergetéskor a mûcsali elé feltétlenük kössünk fel drótelõkét, vagy kevlár elõkét, mert ennek hiányában gyakran mondhatunk búcsút kedvenc villantóinknak. A woblerek mozgását akadályozzák a drótból készült elõkék, merevek, sprõdek, ezért itt csak és kizárólag kevlart használjunk. A fenekezõ horgászatnál a felszerelés megegyezik az úszós módszernél említettekkel, csupán annyiban különbözik, hogy a bot kiválasztásánál a hosszúság nem olyan mérvadó, dobósúly tekintetében alkalmazhatunk kicsit nagyobb teherbírású horgászbotot.

Csalik: Csukára horgászhatunk, élõ illetve élettelen hallal, valamint a mûcsalik számos példányaival. Az élõ hallal való horgászat során a kishal méretét figyelembe kell venni mindenképpen, az ideális csukázó csalihal mérete 8-15 cm között mozog, ekkora halat még biztonságosan, leszakadás nélkül kihajíthatunk. Ennél nagyobb csalihalat csak indokolt esetben használjunk, ott ahol kapitális csukák kapása várható. A kishal színezete döntõen befolyásolja az eredményességünket, a csuka elsõsorban a sötétebb tónusú csalihalakat részesíti elõnyben (kárász, compó, jász, vörösszárnyúkeszeg), illetve azokat amelyek intenzíven mozognak a horgon (sokszor a kárász nem válik be, mert fenékre letéve gyakran lustán elfekszik és nem hívja fel a ragadozó figyelmét). A sneci is bevált csalihal ínséges idõkben, gyakran ez a halacska hozza meg a legjobb eredményt. Élénkebb színezetû halakra is elõszeretettel ront rá vizeink tigrise, akinek módja van rá próbálja ki az élénkpiros aranyhalat, nem fog csalódni, ugyanis a csukák kíváncsi természetûek, elõszeretettel érdeklõdnek az élénkebb színû csalik iránt. Még egyszer hangsúlyoznám, Nyugat-Európa egyes országaiban az álatvédõk heves tiltakozása végett betiltották az élõhalas horgászatot. Az élettelen csalihallal való horgászat esetén mindig igyekezzük úgy kiválasztani, méretre megfelelõ legyen, érdemes injekcióstûvel levegõt fecskendezi az élettelen csaliha testüregébe, igy elérjük, hogy lebeg a vízközt. A csalihal fajtájáról megoszlanak a vélemények, van aki például tengeri hallal próbálkozik. Fekete István az Alcsiszigeti Holt-Tiszán például fagyasztott heringet tûz a horogra, mivel tapasztalta, hogy a csukáknak rendkívül jó a szaglásuk. A hering húsa nagyon laza ezért érdemes vékony damillal egyszer átkötni, hogy tartson a horgon. Mûcsalik terén ma már széles a választék támolygó kanál, körforgó villantó, twister, különféle gumihalak, woblerek színes választékát kínálják a kereskedõk. A támolygó villantók közül a széles kanálformájúak a legmegfelelõbbek (Heinz- kanál, DAM-Effzet), körforgó villantók közül a nagyobb méretûeket válasszuk (Mepps Aglia Long 5, Mepps Gigant Killer). Színezetük tekintetében csak annyit, hogy zavaros tisztuló vízben, illetve borús idõben, kissé csillógóbakat, napsütéses idõben, tiszta vízben egész sötét rézkanalakat használjunk. Twisterek közül a világosabb színüekkel próbálkozzunk, az ólomfej színe lehet fekete, illetve piros, a twisterfarok citromsárga vagy fehér. Újabban elõszeretettel használatosak a gumihalak, fõleg nagyobb példányaival lehet kapásra bírni a kapitális csukákat. A woblerek közül a vizekben elõforduló halakhoz hasonló mintázatút válasszunk (J-9-S, J-9-P, SSR-9-S, SSR-7-CW).

Fárasztás, kiemelés élvetartás: A csuka kapása rendkívül heves, pergetéskor gyakran hatalmasat ránt a boton. Az úszós horgászatnál rendkívül jól meg lehet figyelni, ahogy a csuka beforgatja a kishalat a szájába, amit rendszerint derékon kap el, és a beforgatás után fej felõl nyeli el. Fárasztása rendkívüli élmény, a csuka nem kitartó harcos, viszont látványos tornamutatványokat tud produkálni a horgon, ez ugyan szép és látványos, de ugyanakkor ilyenkor szokott lemaradni a horogról a legtöbb megakasztott hal. A fárasztásnál semmi esetre se erõltessük, csak és kizárólag akkor ha valamilyen akadály felé tart. Számtalanszor elõfordult már, hogy a csuka az akadó felé tartott, és a horgász az akadó irányába kezdte húzni, mire a hal megfordult a nyílt víz felé, ilyen is van. Nem szabad a vízfelszínre kényszeríteni, mert ilyenkor szokta kirázni a horgot a szájából. A fárasztáskor a halunk szákolásra érett akkor, ha egy kicsit oldalra dõl, és látszólag nem produkál kirohanásokat, ilyenkor azért még erõre kaphat, ezért ne siettessük a kiemelést. A szákolás mindig fej felõl történik, sosem a szákot toljuk a halhoz, hanem a halat húzzuk a vízbe merített szák fölé, mikor a szák öblében van a hal óvatosan kicsúsztatjuk a partra. A csuka jól viseli a rabságot, a szájába akasztott szájbilinccsel akár napokig is élve tartható, amennyiben a horog túl mélyre akadt, a hal vérzik, kár próbálkozni a felbilincseléssel, azonnal üssük fejbe a csukát és csavarjuk be egy ruhába, így akár néhány órán át is friss marad. Nyári idõszakban a megölt csukát belezzük ki és akasszuk ki hûvös helyre, maj csavarjuk be nedves ruhába.

fekete sügér

Hol keressük:
A fekete sügér csak néhány állóvizünkben fordul elõ hazánkban, telepített állományai vannak. A vizekben a tartózkodási helyét erõsen meghatározza az apróhalrajok vonulása. Az egyik legszemfülesebb ragadozó hal. Fõleg vízinövények és a nyílt víz határán tartózkodik, gyakran takarásból ront áldozatára, de elõfordul, hogy balin módjára üldözi.

Kapási idõk: Ha a halat egy kicsit jobban szemügyre vesszük, azonnal feltûnik a nagyméretû szem, amely nappali ragadozó mivoltát árulja el. Ez nem azt jelenti, hogy éjjel nem táplálkozik, hanem, hogy elsõsorban a nappali órákban szerzi zsákmányát. Horgászatára a legalkalmasabbak a napsütéses órák, fõleg az elsõ hajnali napsugarak hozzák meg kapókedvét, a déli órákban is fokozottan aktív. Enyhén borongós idõben étvágya csökken, esõs zivataros idõszakot takarásban vészeli át. Az évszakok tekintetében a nyári idõszak a legmegfelelõbb, õsszel a lehûlõ vízben már kevesebb táplálékot vesz magához, télen a fenék közelében a vízterület legmélyebb pontjain tartózkodik.

Horgászmódszerek: A csukához hasonló módszerekkel horgászunk erre a halra, a felszerelést egy kicsit finomítsuk, mivel a hal testtömege hazánkban max. 5 kg körül mozog. Az úszós szerelékkel elsõsorban vízinövényzet tiszásaiban, illetve a nádfalak elõtt horgászhatunk.A növényzet között a lefenekezett, a nyílt vízen pedig a szabadon úsztatott szereléket alkalmazhatjuk. A horog és a fõzsinór közé iktassunk kevlar elõkét, drótelõke csak olyan helyeken indokolt, alhol nagyobb csukák is elõfordulnak. A fenekezõs módszert csak sekélyebb tavakon lehet eredményesen alkalmazni, mivel a fekete sügér elsõsorban felszín közelében üldözi az apróhal népséget. A pergetõs horgászata talán a legelterjedtebb, a wobleres és a gumihalas horgászat talán a legeredményesebb, a mûcsalit élénken táncoltassuk, így hívjuk fel a legjobban a ragadozó figyelmét, alapvetõen a fekete sügér kíváncsi hal és gyakran mindenre rárabol.

Felszerelés: Úszós módszernél a bot legyen 3-3,5 m hosszú, 30-60 g dobósúlyú, lehetõleg parabolaakciójú. Az orsó 40-es kapacitású, amelyre 0,25-0,30- as zsinórral töltsünk fel. A pergetõs, woblerezõ szerelék egy kicsit lehet finomabb a legelterjedtebb ragadozó halaknál használtakénál. A bot 2,70-3,30 m, dobósúlya 20-40, 25-50 g spiccakciós, az orsó 40- es kapacitású, legalább 3 golyóscsapággyal, és megbízható fékrendszerrel rendelkezzen. A zsinór 0,20-0,30- as legyen. Akadályokban bõvelkedõ, illetve csukagyanús helyeken bátran horgászhatunk 0,30-as zsinórral, mivel ha esetleg nagyobb csuka akad a horogra ezzel a felszereléssel még biztonságosan partra vezethetõ.

Csalik: Élõcsalik közül elsõsorban a kisméretû csalihalra kap a legszívesebben, de más halfajnak felkínált gilisztára, piócára is rákaphat. Mûcsalik közül az apróbb körforgó villantók, különféle gumihalak, twisterek, woblerek kisméretû példányai, válnak be leginkább. Eredeti õshazájában Észak-Amerikában a békát utánzó széles terelõlapkájú woblerekkel horgásznak erre a halra.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás: A kapása aálatlában heves, amelyet a boton egy erõteljes rántásként érzékelünk. A horgon igen hevesen védekezik, gyakran akrobatamutatványokkal kápráztatja el a gyanútlan horgászt (ilyenkor szokott a legtöbb hal lemaradni), ezért semmi esetre se erõltessük halunkat, hagyjuk hogy kitombolja magát a mélyebb vízrészeken. Szákolni csak a teljesen kifáradt halat érdemes, gyakran még a szákból is kiugorhat. Élvetartása nagyméretû szákban illetve a szájánál zsinórra fûzve és a mélybe engedve lehetséges.

harcsa

Hol keressük:
A harcsa nagyobb folyóink és tavaink ragadozóhala, nappal búvóhelyet keres magának, többnyire éjszaka aktív. Búvóhelyül elõszeretettel választ nagyobb gödröket, mélyedéseket, amennyiben nincs ilyen gyakran beáll a medertörés vonalába is. Mindig a legmélyebb részeken kell hogy keressük egyaránt folyóvízen és tavon. Folyókon nappal többnyire alámosott partoldalak mély, örvénylõ vizénél tartózkodik. Éjszakai órákban kihúzódik egészen a part széléig a bandázó kishalak után. Tavakon is a legmélyebb részeket kedveli, de érdekes tapasztalat, hogy fõleg tavaszi hónapokban, amikor a napsütés felmelegíti a partszéli vizeket, a harcsa kimerészkedik partközelbe sütkérezni. Ívási idõszakban nagyobb bedõlt fák mellett, gyökerekkel benõtt partoldalon tartózkodik, ikráit õrizve.

Kapási idõk: Mivel a harcsa éjjeli ragadozó, a kapási idõk is kitolódnak erre a napszakra, de kivételt képez az idõjárás alakulása. Elsõsorban a nyári fülledt melegben kirobbanó zivatarok elõtt fokozódik az aktivitása, idegessé ingerlékennyé válik, állandó mozgásban van, szinte mindennek odavág ami elékerül. Ilyenkor aratnak a pergetõhorgászok. Ha napközben van a zivatar akkor a vihar elcsitulása után már nem nagyon mozog, elfekszik a mederfenéken. Este sötétedés után 1 órával már érdemes bevetni a harcsára felcsalizott horgot, amennyibe éjfél után 1 órával még nincs kapásunk, kár tovább próbálkozni. Alkalmasak még a napfelkelte elõtti órák is, gyakran a harcsa ilyenkor is táplálkozik. A vizszintingadozásra is reagál a harcsa, ez az a hal amelyik zavaros vízbe is táplálékot vesz magához, ilyenkor kihúzódik egészen a partmenti vizekre is. Áradás elõtti ún. "pezsdüléskor" fokozódik a kapókedve, áradáskor étvágyát megtartja, az ár levonulása után visszahúzódika mélyebb vizekbe. Valószínûleg ez azzal magyarázható, hogy áradás idején a víz elönti az árteret és onnan számos bogarat, férget, pockot hoz a víz magával, és a harcsa teletömheti a gyomrát, ilyenkor halat is ritkán fogyaszt.

Horgászmódszerek: A harcsára az úszózás, fenekezés, pergetés, valamint egy speciális horgászmódszer: a kuttyogatás módszerével horgászhatunk. Az úszós horgászmódszer nem terjedt el eléggé, ennek ellenére eredményes lehet, fõleg állóvizeken, tõzeglápokon (Vajai õstó) ahol csónakból horgászunk, és nem kell messzire hajítani a felcsalizott horgot. Az úszó nagyméretû legyen, lehetõleg olyan anyagból készüljön ami ellenáll a mechanikai sérüléseknek (parafa, hungarocell), felhajtóereje nagy. Az úszót sohase fekekezzük le, tapasztalat szerint a védekezõ harcsát gyakran amiatt veszítjük el, hogy az ólom elakad a fenéken lévõ akadályba. A fenekezõs horgászmódszer a legelterjedtebb, legnagyobb számban ezzel a módszerrel fogják a legtöbb harcsát. Az ólom legyen nagy, mivel jelentõs távolságra kell eljuttatnunk a felcsalizott horgot, az ólom alakja állóvízen gömbölyded, míg folyókon lapos, hogy a sodrás el ne vigye. Éjszakai fenekezõ horgászatnál elengedhetetlen kellék egy megbízható mûködõképes viharlámpa, amelynek a vízfelõli oldalát staniolpapírral lefedjük, mert a fény zavarhatja a partmentén tartózkodó halakat. Éjszaka ugyanis a harcsa kihúzódik a part közelébe, hogy apró halakat ragadozza. Kapásjelzõt nem érdemes használni, mivel a harcsa oly erõsen ragadja meg a csalit, hogy gyakran a gyanútlan horgász horgászbotját is vízberántja. A bot hegyének bólogatásából tudunk következtetni a kapásra, amely elõször egy- két rántás, majd egy határozott erõs húzás formájában jelentkezik.

A követekezõ horgászmódszer a pergetés, amellyel a "látott" harcsát lehet megfogni a legkönnyebben. A pergetéshez mûcsaliként használhatunk támolygó illetve körforgó villantót (nagyobb méretût). Támolygó villantók közül a kanál formájúak váltak be legjobban (ABU Toby, DAM Effzet). A körforgó villantóknál a szélesebb kanalúak a legmegfelelõbbek (Mepps Long Killer). A gumihalakkal való horgászat is eredményes lehet, itt a nagyméretû gumihalak jöhetnek csak szóba, a horog szerelésénél azonban ügyelnünk kell arra, hogy stabilan legyen rögzítve, ugyanis elképesztõ erõhatásoknak van kitéve a harcsa szájában a szerelék. Woblerrel való horgászatnál zavaros vízben mindig feltûnõ színû woblert válasszunk, tiszta vízben pedig olyat amely a legjobban hasonlít a vízben lévõ táplálékhalakhoz. Rendkívül ügyeljünk a mûcsali zsinórra való felerõsítésére. Ha a harcsa a felszínen rabol, tehát látható, akkor úszó woblert használjunk (Rapalák közül: J, SSR, Original). Amennyiben erõmûvek alvizén horgászunk pergetve úgy a merülõs woblereket részesítsük elõnyben (gyakran nappal is mozog a harcsa az erõmûvek kavargó oxigéndús alvizén). A mûcsali vontatásánál ügyeljünk a jó vezetésre, gyakorlott pergetõhorgász meg tudja szinte méterre pontosan mondani, hogy milyen mélységben jár a mûcsalija. Feltûnõen szakaszosan kell vezetni a mûcsalit, ugyanis a harcsa látása nem olyan erõs, inkább a mozgásérzékelõ szervei a kifejlettebbek. A következö horgászmódszer talán a Magyarországon használtak közül a legeredményesebb Ez a kuttyogatás. Õsi magyar horgászmódszer, amely a harcsa jó hang illetve rezgésérzékelõ tulajdonságait használja ki. Speciális eszközre van szükség hozzá az ún. kuttyogatóra, amely anyagát tekintve készülhet fémbõl és fából egyaránt (a szegedi halászok konyhakésbõ készített kuttyogatót használnak, míg a felsõ Tiszán a diófából faragott kuttyogató mellé teszik le a voksukat a harcsavadászok). Maga a szerszám három fõ részbõl áll: nyél, él, kanál. Sok vita kering arról, hogy a kuttyogató hangja valójában mit utánoz, egyesek szerint a vízbe ugró békát, mások szerint a harcsa rablásának hangját, egy biztos: az egyik legeredményesebb horgászmódszer. A kuttyogatás mozzanatai a követekzõk: Mindig csónakból történik, a szereléken csak eg y kötést engedjünk meg, ez pedig a horogkötés legyen. A szerelék nem tartalmaz mást mint egy, vagy kettõ 80-150 g-os szivarólmot, amit a zsinórra felfûzünk, alá ütközõt teszünk. A legalsó ólom aljára szoktak piros rojtot kötni, meg lehet próbálni, sokak szerint nincs sok jelentõsége. Ezután jöhet a horog felkötése, amit nagyon gondosan végezzünk, mivel itt a leggyengébb a szerelékünk. A kuttyogatás technikája a következõ: A "fát" jobb kezünkbe fogjuk, a mozdulatot a víz felé elõször válból indítjuk, majd ahogy a vízre ér a kuttyogató tányérja a karunkkal húzunk egyet, az utolsó fázist a csukló erõteljes határozott mozdításával fejezzük be. Ha tökéletesen csináljuk, nem lesz loccsanó a hang, hanem olyan mint amikor egy dugót kuhúznk az üvegbõl, sok gyakorlást igényel, de az eredmény kárpótolhat minden gyakorlásra szánt óráért.A hangot tulajdonképpen a kuttyogató tányérja által húzott víztölcsér leszakadása hozza létre. Felszerelés: A harcsázáshoz erõs felszerelésre van szükség, mivel a legkeményebben védekezõ halfajok egyike, és ha belegondolunk, hogy testömege meghaladhatja a 50-80 kg-ot akkor joggal választhatunk kemény szereléket. Úszós, illetve fenekezõs horgászathoz hasonló felszerelést alkalmazzunk, talán annyi különbséggel, hogy úszózásnál kicsit hosszabb legyen a horgászbot. A bot hossza 3-3,6 m, akciója B, illetve parabolaakció, dobósúlya 150-350 g, a bot önsúlya nem lényeges mivel itt nem tartjuk állandóan kézbe a botot. Az orsó minimum 70-es zsinórkapacitású legyen. A zsinór legalább 40-es, de ahol nagyobb harcsára is számíthatunk, illetve akadós a terep ott bátran használhatunk akár 70-es átmérõjû zsinórt is. Az utóbbi idõben elterjedt a multifil zsinór amit a harcsázásnál is nagy sikerrel bevethetünk. Elegendõ a 30-35-ös átmérõjû, mivel ennek nagyobb a szakítószilárdsága mint a hagyományos monofil zsinóroké. A horog legyen tûhegyes és vastaghúsú, mivel roppant nagy erõviszonyoknak van kitéve, a márka szempontjából a WMC-t, illetve a Mustad-ot ajánlom 3/0-7/0-ás méretben. A horog vásárlásakor ne fukarkodjunk, érdemesebb megvenni a kissé drágább, de jobb minõségû horgot. pergetésnél a bot legyen 3-3,3 m hosszú, dobósúlya 80-150 g, akciója B, a gyûrûk, külünösen a keverõgyûrû legyenek nagy méretûek, itt már lényeges szempont a bot önsúlya mivel egész idõ alatt a kezünkben tartjuk, kompromisszumot kell találni. A zsinór legyen strapabíró, és erõs, ugyanakkor rugalmas, méretét tekintve sohasem használjunk 35-ösnél vékonyabbat. Az orsó legalább 4 csapágyas legyen a legkorszerûbb nyújtott, polírozott dobbal, mert csak így dobhatunk megfelelõ távolságra, fékrendszere megbízható legyen. A kuttyogató felszerelés a legkülönlegesebb, így ezt hagytam a végére. A bot szokatlanul rövid 1,8-2,0 m, de viszont rettenetesen erõs, dobósúlya 250-500 g, sokan tengeri bototkat használnak, ezeknek a spiccgyûrûje görgõs kivitelû, igy a zsinór kevésbé csavarodik. Az orsó nagyméretû, elõnyös a multiorsó használata, mivel erre fér fel sok zsinór, és ami a legfontosabb csavarodásmentesen. A zsinór mindenképpen fonott zsinór legyen, mert a fenéken lévõ akadályok mellett úszik el a horogra akadt harcsa, így strapabírónak kell lenni. A horog minimum 3/0-ás méretû hegyes vastaghúsú legyen, sokan háromágú horgot használnak, de az egyágú is megteszi. Fárasztás, kiemelés, élvetartás: A harcsa az édesvízi halaink közül a legkitartóbban küzdõ halfajta. Megakasztás után, mint egy mozdony elkezd rohanni, ilyenkor a gyanútlan, tapasztalatlan horgász a botot is alig képes kézben tartani. Ha ilyenkor nem sikerül megállítani zsinórszakadás lesz a horgászat vége. Az elsõ kirohanás után általában elfekszik a fenéken a hal, csak a fejét lóbálja, ilyenkor a féket kissé ki kell engedni, és a horgászbot nyelére ütéseket kell mérni, vagy pengetni kell a feszes zsinórt, általában erre nekirugaszkodik a harcsa egy újabb kirohanás erejéig, de ijenkor már fogytán van az ereje. Meg kell próbálni a víz felsõbb rétegeibe késznyszeríteni, és állandó mozgásba tartani, ha nem engedjük lefeküdni a fenékre akkor már majdnem biztos a siker. A fárasztás következõ szakaszában a harcsa fejre állva próbál megszabadulni a "kantártól", ilyenkor farkával ostorozza a zsinórt ami a horgászboton erõteljes rántgatásokban mutatkozik meg. Ilyenkor szokta öszsekenni nyálkával a zsinórt, ami a fárasztás ideje során eggyre feljebb csúszik, egyes horgászok következtetni tudnak az esetleg elszabadult hal méretére, ez tulajdonképpen nem mindig fedi a valóságot. Az utolsó fázisban a hal buborékokat enged ki magából, ez már biztos jele a fáradásának, majd a zsinór hajlásszöge elkezd csökkenni, végül a harcsát is megpillantjuk. Még ilyenkor is tartogat õkelme meglepetéseket a gyanútlan horgász számára, csak akkor szabad a kiemelést megkísérelni, ha a harcsa fejét megérintve a hal már nem kezd el kirohanni. A kisebb példányokat természetesen szákoljuk, mindig fej felõl merítsünk, ha a feje benne van a szákban a többi testrésze engedelmesen utánnacsúszik. kézzel is meg lehet próbálkozni a kiemeléssel, erõs kesztyût érdemes húzni, mert a harcsa tûhegyes kefeszerû fogazata könnyen lehámozhatja az ember kézfejérõl a bõrt. Még egy tanács: kézzel való kiemelésnél, a harcsa fejét mikor a vízbõl kiemeljük, a testét tengelyirányban elkezdi csavarni, a 6-8 kg-os példányok képesek a horgász kezét is kicsavarni. Ezért a legcélszerûbb ilyenkor a mellúszó kemény sugarát a másikk kézzel megragadni, és mikor elkezd csavarodni, ellenkezõ irányba kell fordítani. A legbiztosabban vágóhoroggal lehet kiemelni a harcsát, amikor felénk úszik és a szája résnyire tátva van az alsó álkapcsába kell beakasztani a vágóhorgot, és egy határozott húzással kell kiemelni. A vágóhorgot sohasem hurkoljuk a csuklónkra, sokszor elõfordult már baleset emiatt, hogy a még nem kellõen fáradt harcsa megugrott, és csak a szerencse no meg persze a csónakdeszka mentette meg a horgász életét. Életbentartása többféleképpen is lehetséges, régen bárkákban tárolták, gyakran a kiemelése nem volt egyszerû mert a harcsa gyakran odakapott a horgász kezére. A legegyszerûbb módszer a felkantározás, az alsó álkapocsba erõs kötelet fûzünk, és azt stabilan kikötjük. Mindig annyi kötelet kell engedni a harcsának hogy el tudjon fekükni a fenéken, mert az állandóan mozgásban lévõ harcsa hamar elpusztul.

kecsege

Hol keressük:
A kecsege a tiszta, mély vízû folyóink lakója, kedveli az agyagos szakadó partoldalakat (kérészes part), ahol legfontosabb táplálékát is megtalálja. Homokos, lapos partoldalakon is elõfordul, fõleg alacsony vízállásnál, többnyire az esti és éjszakai órákban. Fenéklakó hal, ezért itt is keressük.

Kapási idõk: Örökérvényû szabályt nem lehet felállítani, ahol a kecsege nagyszámban fordul elõ, ott a nap bármely szakában számíthatunk kapására. A legtöbb kecsegét azonban az esti, illetve az éjszakai órák adhatják. Az évszak tekintetében a kérészrepülés elején számíthatunk a legnagyobb érdeklõdésre, ilyenkor a kecsege szinte meg van dolondulva, állandó mozgásban van, szinte minden állati eredtû csalival fogható. Az õszi idõszak is kedvezõ, ilyenkor a nagyja kaphat a horogra, télen a legmélyebb részekre vonulnak a nyugalmi idõszak végéig.

Horgászmódszerek: A legeleterjedetebb módszer a kecsegehorgászatban a fenekezés, amely lehet végólmos oldalelõkés szerelék, illetve csúszóólmos szerelék. Úszós szerelékre ritkán kap, inkább csak akkor amikor a horgot a fenék felett úsztatjuk.

A felszerelés: A bot 2,40-2,70 m hosszú 25-50 g dobósúlyú legyen, mindenképpen érzékeny spiccû, de ugyanakkor gerinces legyen, a kapás megfelelõ érzékelése, illetve a bevágás erõssége miatt. Az orsó középkategóriájú, megfelelõ fékrendszerrel ellátott kell, hogy legyen. A zsinór vastagsága ne haladja meg a 30-as méretet. A horgok közül a hosszúszárú vékonyhúsúak a legmegfelelõbbek, érdemes alkalmazni a karbon horgokat, mivel ezeknek a hegyét tûhegyesre élezik. Az ólom erõs sodrásban való horgászatnál kanál fomájú, csendesebb limányos vízrészeken lapos lesarkított tégla alakú legyen.

Csalik: A kecsege táplálkozását tekintve apróállatevõ, a vízben élõ férgeket lárvákat eszi. Fõ táplálékát képezi a mederben élõ tiszavirág lárvája. Az 1990-es évek elején védetté nyilvánították a kérész minden élõ formáját, így tilos a vele való horgászat. Szerény véleményem szerint nem a horgászok okozzák a károkat a tiszavirág állományban, hanem a környezetszennyezés. A legelterjedtebb csali a vörös trágyagiliszta.

Fárasztás, kiemelés, élvetartás: A kecsege kapása apró ütésekbõl áll, számszerint 2-3 erõteljes bólintást lehet tapasztalni a bot hegyén. Ilyenkor ne késlekedjünk a bevágással, mivel a kecsege amilyen gyorsan fel is tudja venni a csalizott horgot, olyan gyorsan ki is köpi. Az elsõ ütés általában az, mikor a farkával a szája felé tereli a felcsalizott horgot, ha ilyenkor vágunk be rendszerint nem fogjuk meg a halat, vagy pedig a hal farkába akadhat a horog. A második ütésre kell általában bevágni, a gyakorlott kecsegehorgászok rendkívül jó reflexekkel rendelkeznek. A bevágás után a hal megindul a meder közepe felé, erõteljesen védekezik, gyakran kiugrik a vízb&oti